A legelső élmény amire emlékszem a pikkelysömörrel kapcsolatban valamikor úgy az óvodáskorom környékéről jön. (70-es évek) Kicsi pöttyök jelentek meg az ágyékhajlatomon, amitől az orvosok elég tanácstalanok voltak. Úgy gondolták valami érzékenység lehet, talán a műszálas alsó miatt, úgyhogy azt tanácsolták használjunk pamutot, meg hintőport.

Konkrét emlékem van arról is, amikor Székesfehérváron először diagnosztizálták helyesen a betegségem. Elsős voltam az iskolában amikor megjelent az első folt a pajeszom környékén. Édesanyámmal egy orvos társaságában ültünk egy nyomasztóan fénytelen rendelő asztalánál a bőrgyógyászaton. Most így visszaemlékezve úgy gondolom ide már a psoriasis gyanújával kerültünk, ami be is igazolódott. Az orvos megvizsgált, és egy kis szünet után azt mondta anyámnak:

- Sajnálom ez bla-bla-bla. 

Ez volt az utolsó pont az életemben, amikor a psoriasis kifejezés még semmit nem jelentett a számomra. Nem értettem mi folyik körülöttem. Mi van? Bla-bla-bla? Ettől van olyan csalódottság anyám arcán? Bla-bla-bla? Mivel ott senki nem mondta nekem, hogy nyugodjak meg semmi baj, ott mindjárt el is döntöttem, hogy frankó valószínűleg haldoklom. Utólag így elmondhatjuk erről az orvosról, hogy pszichológia terén nem volt éppen himalájai magaslatokban. Lehet azóta drámát ír, vagy rendez valahol…

A legutolsó erős élményem a betegséggel kapcsolatban tegnapról származik. Öngyilkossággal kapcsolatos fórumokat lapozgattam itt a neten. Klassz, újra itt. Az utóbbi időben húztak be magukkal a negatív gondolatok. Nyár óta súlyosbodik megint a pikkelysömöröm azóta mutat romló tendenciát, és akinek régóta van ez a problémája annak tudnia kell, hogy hónapokba telhet amire ez a tendencia fordul, és újra elfogadható mértékűre csökkenthetőek a tünetek. Ez egy harc amit minden alkalommal meg kell vívni, rengeteg türelem, és kitartás szükséges hozzá. Mivel lelkileg nincs mélyebb pont, mint a tegnapi, úgy érzem ideje felállni. Vannak gyógymódok amiket most már elvből elutasítok, már csak egy terv kell.

A tervem a következő.

1. Beszerezni a Psoratinex termékcsaládot.

2. Felveszem a kapcsolatot a Soladerm céggel, és veszek egy UVB lámpát.

3. Itt a blogon dokumentálom az eredményeket.

Terveim szerint a blog két szálon fut majd. Az egyik szál a múlt a visszaemlékezés, a másik szál pedig a jelen, a márciusi tünetmentes (közeli) állapot eléréséig. Későbbiekben a psoriasis - pikkelysömört csak PS-ként említem a szövegekben. Egyrészt azért, mert mind a két kifejezést utálom, másrészt pedig nem kell annyit gépelnem:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.