Délelőtt elballagtam a gyógyszertárba. Úgy néz ki meg tudják szerezni a Psoratinexet, de figyelmeztettek, hogy nem lesz olcsó. Hm. 

 

Akkor egy kis matek;

Az elmúlt hetekben sokat nézelődtem a neten. Arra gondoltam a szabadságom két hetére hátha találok valahol megfizethető kezelést, de elég kiábrándító a helyzet. Harkányban a PS centrumban 2 hét 1200, 3 hét 1700 Euro-ba kerül a legcsövesebb ellátással. Elképesztő. A fényterápiás központok messze vannak, legközelebb Győrben vagy Pesten. Heti három alkalommal számolva 4 -5 héten keresztül a kezelés költségeivel együtt 120-150000 forint alatt nem állnék meg a kiadásokkal. Ez nagyságrendileg már alig kisebb összeg, mint amiből már saját UVB-s lámpát vásárolhatok, ami ráadásul az enyém. Azt hiszem nincs miről beszélni.

 

Délután végigolvastam az indexes PS fórumot. Nem kellett volna, azóta is szidom magam. Nyomasztó az a hangulat ami ott uralkodik, csak azokat az érzéseket erősíti, amiktől szabadulni akarok, és szerintem azoknak az embereknek se tesz jót akik rendszeresen odajárnak. Ebben az egész betegségben minden folyamat öngerjesztő. A javulás és a romlás is egy spirálba megy át, nincsen nyugvópont.

 

A negatív spirálban minél többet foglalkozik vele az ember napi szinten, annál súlyosabbak lesznek a tünetei, és mivel súlyosbodik még többet gondol rá. Ezen a ponton ha hamaros nem jön segítség, akkor gáz van.

 

A pozitív spirálban a betegség javuló tendencián van amitől az ember bizakodóbb lesz, és egyre kevesebbet gondol az egészre. Én nem akkor tartom magam tünetmentesnek amikor eltűnnek a foltjaim, hanem akkor amikor egyszerűen már nem is gondolok a betegségre. Akkor is megvan a napi rutin, este vagy reggel kezelnem kell, de nincs betegségtudatom. Valahol ez lehet a kulcs. Sokszor csak akkor tudatosodik bennem újra, ha valaki megkérdezi mi az a pötty a testemen.

 

Szóval hajrá pozitív spirál! :)Hú remélem nem vagyok túl lila..

Délután még elmentem futni egyet. Mivel lemerült az elem az MP3 lejátszómban tisztán hallottam, hogy mindenfelől kutyák ugatnak, és láttam is néhányat szabadon szaladgálni. Az egyik szembefutott velem, de szerencsére nem balhézott. Egy kicsit elment a kedvem az egésztől, úgyhogy tíz helyett csak nyolc kilométert futottam. Majd a héten még bepótolom.